2. feladat: Rendszeresen tarts egyéni megbeszéléseket!

Tapasztalataink szerint a felmondások hátterében az esetek többségében nem a kompenzáció, hanem a vezető személye áll. Az is előfordulhat, hogy a szervezeti kultúra készteti erre a munkavállalókat. Éppen ezért a vezetőknek fontos ügyelniük arra, hogy vonzó munkakörnyezetet teremtsenek. Könnyedén, érdeklődéssel és valóban élvezettel lehet-e végezni a munkát, vagy épp ellenkezőleg – túl sok olyan folyamat van, amely megnehezíti és frusztrálóvá teszi azt?

Az egyéni megbeszélés az egyik legjobb eszköz arra, hogy olyan kultúrát építsünk, amelyet minden csapattag megérdemel. A stratégiailag megtervezett és levezetett egyéni megbeszélés alighanem a legjobb módja annak, hogy megteremtsük a magas szintű elkötelezettség feltételeit, és biztosítsuk, hogy a csapattagok kapcsolódjanak a vezetőjükkel.

Ahhoz, hogy eredményes vezetők lehessenek, az egyéneknek paradigmaváltásra van szükségük: az egyéni megbeszélések során nem az emberek haladását ellenőrzik, hanem megteremtik és megerősítik az elköteleződésüket.

A FranklinCovey-nál azt tapasztaltuk, hogy a munkatársak jellemzően egy spektrumon helyezkednek el, és az alsó és a felső három szint között határozott különbség van. Középen egy szaggatott vonalat láthatsz. A vonal fölött álló csapattagok saját szabad akaratukból dolgoznak, míg az alatta lévők azért, mert muszáj. A közönyös megfelelés szintjén és alatta újra és újra meg kell mondanunk az embereknek, mit tegyenek – maguktól ugyanis nem teszik azt meg.

Valójában nem a vezetők teremtik meg az elköteleződést. Az emberek maguk választják meg, melyik szinten dolgoznak. A vezetők az elköteleződés feltételeit teremtik meg – akár jó, akár rossz értelemben.