4. feladat: Alakítsd ki a visszajelzés kultúráját!

A visszajelzésekre általánosságban két véglet jellemző:

• Túl bátor. Az ilyen típusú vezetőknek nem okoz gondot, hogy bárkinek megmondják, mit gondolnak. Gyakran túl nagy mennyiségű visszajelzést adnak, túl keményen, és túl gyakran.
• Túl figyelmes. Az ilyen típusú vezetők visszariadnak a gondolattól, hogy kemény visszajelzést adjanak valakinek. Ezért teljesen elkerülik, és a problémák nemcsak fennmaradnak, hanem el is mélyülnek.

A spektrum mindkét vége rossz szolgálatot tesz a csapatnak. Ha túl sok a bátorság, és kevés a figyelmesség, az tönkreteheti a csapattagok önbizalmát és az önbecsülését. Ugyanilyen káros azonban a túl sok figyelmesség és a bátorság hiánya is: így a vezető akaratlanul cserbenhagyja csapatát. Azzal, hogy egyáltalán nem adnak visszajelzést, vagy túl homályosan teszik azt, nem erősítik a csapattagok gyenge pontjait. Az emberek így folyamatosan ugyanabba a csapdába esnek, ami visszaveti a teljesítményüket és a fejlődésüket.

A visszajelzés elmulasztása a csapat vezetőjéről alkotott képet is rontja. Ha a csapat úgy ítéli meg, hogy a vezető figyelmen kívül hagy egy kihívást jelentő vagy nehéz ügyet, a csapattagok ezt gyengeségnek érzékelhetik, és elveszíthetik a vezető képességeibe vetett bizalmukat.

A kevéssé eredményes vezetők úgy gondolnak magukra, mint a hibák javítójára: a csapatuknak problémái vannak, ezért az ő feladatuk, hogy visszajelzéssel rámutassanak arra, mit csinálnak rosszul. Ezzel szemben az eredményes gondolkodásmód arról szól, hogy felszabadítsuk a másokban rejlő potenciált – beleértve magát a vezetőt is, amikor visszajelzést kér.

Az emberek egyéni tapasztalataik alapján másképp tekintenek a visszajelzésekre, de néhány egyetemes alapelv szinte mindenkire érvényes. A visszajelzés ugyanúgy számít egy fiatal munkavállalónak, aki az egyetem után az első munkahelyén dolgozik, mint egy harminc éve dolgozó szeniornak, aki már a nyugdíjba vonuláson gondolkodik.

Ahogy a vezetők gyakorlással elsajátítják a visszajelzés adást és fogadást, eljutnak oda, hogy természetes ösztöneik által vezérelve olyan kultúrát tudnak kialakítani, amelyben az építő, jó szándékú gondolatok szabadon áramlanak mindkét irányba. Mindenki úgy érzi, hogy meghallgatják és tisztelik, a teljesítmény és a produktivitás pedig virágzik.