Vezetőként az önbizalomhiány különösen nehéz lehet számunkra. Nemcsak a saját képességeinket és döntéseinket kérdőjelezzük meg, hanem egy egész csapat vár tőlünk útmutatást, irányítást és válaszokat, amelyekkel nem biztos, hogy rendelkezünk – különösen egy gyorsan változó szervezetben. Úgy érezhetjük, mintha az egész életünket a komfortzónánkon kívül élnénk.
A számunkra kényelmes feladatok mögé bújva árthatunk a teljesítményünknek és a csapatunknak is. Nem segít leküzdeni az önbizalomhiány bosszantó érzéseit az sem, ha a „színleljük, amíg sikerül” („Fake it till you make it”) módszerrel próbálkozunk. Íme, néhány stratégia, amely segíthet ebben – valamint abban is, hogy eredményesebb vezetőkké váljunk.
1. Gondolkodj kezdőként, ahelyett, hogy szakértőként gondolkodnál!
Érthető, hogy sok vezető nagy nyomást gyakorol saját magára azzal kapcsolatban, hogy szakértővé váljon. Ha egy csapatnyi ember függ tőlünk, könnyen úgy érezhetjük, hogy minden kérdésre tudnunk kell a választ, és minden problémára megoldást kell találnunk. Ez a teher kimerítő, és történetesen képtelenség is, hiszen soha nem lesz meg mindenre a válasz.
A jó hír az, hogy ha ehelyett kezdőként gondolkodunk, valójában eredményesebb vezetővé válhatunk, és egyúttal lecsillapíthatjuk az önbizalomhiányunkat is. A „kezdők szelleme” a zen buddhizmusban azt jelenti, hogy a szakértelem beszűkítheti a gondolkodást, korlátozva az új lehetőségek és innovatív megoldások meglátásának képességét. Másrészt a múltbéli sikerek által nem terhelt kezdők nyitottabbak lehetnek a lehetőségekre.
Kezdőként gondolkodni azt jelenti, hogy azt tesszük, amit sok jó vezető tesz: proaktívan kutatjuk a véleményeket, meghallgatjuk mások ötleteit, és adott esetben követjük az ajánlásaikat. Ezzel kíváncsiságot mutatunk, és elősegítjük a tanulásorientált csapatkultúrát, ahol a közvetlen beosztottjaink szabadon kérdezősködhetnek és lehetnek kísérletező kedvűek, ami szintén növelheti a csapatmorált és teljesítményt. Emellett kollégáink szakértelmét is felhasználhatjuk, így valószínűleg jobb ötletek kerülhetnek felszínre, ők pedig megbecsültebbnek érzik magukat, és jobban tisztelnek majd bennünket, mintha mi próbálnánk mindentudók lenni.
Tippek a megvalósításhoz:
- Kérd ki proaktívan mások véleményét! Ahelyett, hogy azt gondolnánk: „Annyira stresszes vagyok! Jövő héten mindent meg kell tanulnom a webanalitikáról ehhez a projekthez!”, a rendelkezésre álló erőforrások figyelembevételével próbáljunk meg alakítani a gondolkodásunkon: Kata sok tapasztalattal rendelkezik a webanalitika terén. Azzal kezdem, hogy megkérdezem az ő nézőpontját.
- Fejlessz ki néhány olyan mondatot, amelyekkel kimutathatod és támogathatod a kíváncsiságot! Ha nem vagyunk természetünknél fogva kíváncsi emberek, néhány mondatot előre leírva emlékezhetünk a használatukra, hogy végül kialakuljon a kezdőként gondolkodás szokása.
Néhány ötlet:
- „Mesélj még! Kifejtenéd ezt a mondatot?”
- „Kíváncsi vagyok a nézőpontod mögötti gondolkodásmódra.”
- „Mit csinálhatnánk jobban?”*
- „Vajon mi történne, ha X-et másképp próbálnánk ki?”
- „Nem vagyok biztos benne – milyen lehetséges magyarázatok vannak arra, ami történik?”
*A csapat fejlődését segítő cikkünket itt éred el.
- Több nézőpontból elemezd a problémákat! Csábító lehet, hogy elhamarkodottan vonjunk le következtetéseket, különösen akkor, ha a válasz nyilvánvalónak tűnik, vagy egy szakértő határozott javaslata mentén született. De ha lassan, módszeresen vizsgáljuk meg a megoldásokat, végül jobb döntéseket hozhatunk. Tegyük fel magunknak és csapatunknak a kérdést: hogyan befolyásolja a megoldás a nagyobb céljainkat? Ha a megoldás kudarcot vall (vagy sikerül), miért történik? További információért lásd Hogyan befolyásolják a döntéseinket a tudattalan előítéleteink írásunkat.
2. Kérdezd meg magadtól: hogyan lehetnék a leghasznosabb?
Az önbizalomhiány arra készteti az embereket, hogy megkérdőjelezzék önmagukat. Annyira aggódhatunk, hogy rossznak tűnik valami vagy hibát követünk el, hogy elveszítjük tisztánlátásunkat a helyzettel kapcsolatban – Hol kezdjem el? Mit kellene tennem? –, és úgy érezzük, hogy megbénultunk vagy negatív spirálba kerültünk.
Ha úgy érezzük, hogy elakadtunk, próbáljuk megkérdezni magunktól: hogyan lehetek a leghasznosabb? Ez a kérdés segít abban, hogy a nehéz vagy zavaros helyzeteket értékteremtési lehetőségként fogalmazzunk meg. Erre a kérdésre nincsenek helyes válaszok, hiszen különböző utak vezetnek előre. Az egyetlen helyes út megtalálásának kényszere nélkül képes leszel arra, hogy az önbizalomhiányról lekerüljön a fókusz, és arra a kérdésre összpontosítsunk, amely a leginkább igényli figyelmünket: hogyan tudjuk a tehetségünket és a képességeinket az adott helyzet javítására használni?
Tippek a megvalósításhoz:
- Egyszerűen kérdezd meg magadtól: hogyan lehetek a leghasznosabb? Gyakran már ez is elég ahhoz, hogy fény derüljön néhány lehetőségre azzal kapcsolatban, hogy mit tegyünk. Segíthet, ha másokkal is egyeztetjük a lehetőségeinket (pl. „Segítene, ha …?”), de óvakodjunk az általános, „Hogyan segíthetnék?” kérdés feltevésétől. Ez a fajta nyílt végű kérdésfeltevés a teljes terhet a másik személyre hárítja, aki gyakorta nem ad jó válaszokat, ami akár nehezteléshez is vezethet.
- Ha nehezen találsz ötleteket, tégy fel konkrétabb kérdéseket! Például, segíthet egyértelműen meghatározni a következő lépést, ha megkérdezzük magunktól: „Mi az az akadály, amit én meg tudok szüntetni?”, ahogyan az is segíthet, ha megkérdezzük egy kollégánkat vagy közvetlen beosztottunkat: „Mi most a legnagyobb akadályod ebben a projektben?”. Egy másik lehetőség arra, hogy az általános lehetőségektől a konkrét ötletek és megoldások felé haladjunk az, ha megkérdezzük magunktól: milyen készségeim vannak, amelyek ebben a helyzetben alkalmazhatóak, és hogyan tudnám őket használni?
3. Vedd észre magadban az önbizalomhiány hangját (más néven a belső kritikusodat), nevezd meg, és menj tovább!
Sokan úgy írják le az önbizalomhiányt, mint egy kritikus hangot a fejükben, egy idegesítő koboldot, amely olyan dolgokat mond, mint „Fogalmad sincs arról, hogy mit csinálsz” vagy „Az ötleted sosem fog működni”.
Könnyen érezhetjük magunkat azonosnak a belső kritikusunkkal, különösen akkor, ha korábban tudatosan soha nem észleltük a jelenlétét. De a belső kritikusunk nem mi vagyunk. A belső kritikusunk csupán az önbizalomhiányunk kifejeződése. Ez egy gondolat – ugyan kétségtelenül kellemetlen fajta! –, ám csak egy gondolat; egy a sok ezer közül, amit minden nap tapasztalunk. Ha felismerjük és megnevezzük a belső kritikus hangját, akkor némi üdítő mentális távolságot nyerhetünk tőle.
Vegyük figyelembe, hogy nem az a cél, hogy megpróbáljuk elhallgattatni a belső kritikusunkat, csupán annyi, hogy csökkentsük a negativitását. Továbbra is tudunk – és kell is tudnunk! – kritikusan és reálisan gondolkodni. Mi a különbség? Észrevehetjük például, hogy a belső kritikusunk tolakodó vagy vádaskodó, és csak a hibáinkra összpontosít. Például: „A csapatom soha nem fogja elérni a céljait. Túl tapasztalatlan vagyok ehhez a munkakörhöz. Fel kellene adnom.”
A reális gondolkodás ezzel szemben őszintén szemügyre veszi a problémákat, tényleges megoldásokat keres, és inkább cselekvésorientált. Például: „Hű, ezek ambiciózus célok a csapatom számára. Sok coachingra lesz szükségük, és ebben nincs sok tapasztalatom. Hogyan tudnék tapasztalatot szerezni?”
Nem véletlenül gondolkodnak így a jó vezetők.
Tippek a megvalósításhoz:
- Legközelebb, amikor hallod a belső kritikusodat, gondolatban hívd ki! Akár azt is mondhatjuk magunknak: ó, már megint itt a belső kritikusom! Néhányan hasznosnak találják, ha nevet és személyiséget adnak a belső kritikusnak, például Negatív Nándi vagy Lehúzó Lujza. Ez egy kicsit gyerekesnek tűnhet, de pont ez a lényeg: humorral és játékossággal csökkentjük a belső kritikus negatív erejét, amit „gremlin-technikának” is neveznek, és Rick Carson Taming Your Gremlin című könyve tette híressé. Erről bővebben itt olvashatsz.
- Ne állj ellen, és ne vitatkozz a belső kritikusoddal! Ez totális energiapocsékolás. Ehelyett csak észleljük a hangot, nevezzük meg, és térjünk vissza ahhoz, amit éppen csinálunk. Ha a hang újra felbukkan, ismételjük meg a gyakorlatot! Minél többet gyakoroljuk, hogy észrevegyük és megnevezzük a kritikusunkat, idővel a hangjának annál kevesebb hatalma lesz felettünk.
- Figyeld meg, mikor a leghangosabb a belső kritikusod, és fogadd ezt annak jeleként, hogy fejlődsz! Mikor érezzük a legnagyobb önbizalomhiányt? Nem akkor, amikor otthon ülünk és tévét nézünk, hanem amikor messze a komfortzónánkon kívül vagyunk. Ezt szem előtt tartva fejlődhetünk, és a belső kritikusunkat olyan pozitív (habár bosszantó) jelnek tekinthetjük, ami azt mutatja, hogy igyekszünk és tanulunk – márpedig mindkettő nagyon jó dolog!
4. Beszélj az önbizalomhiányról olyan emberekkel, akikben megbízol!
Amikor önbizalomhiánnyal küzdünk, gyakran úgy érezhetjük, hogy mi vagyunk az egyetlenek a világon, akik ezzel birkóznak. Pedig ez nem így van. A negativitás hatalmának csökkentése érdekében az egyik legjobb lépés, ha megosztjuk a tapasztalatainkat másokkal. Meglátjuk majd, hogy az önbizalomhiány mennyire univerzális jelenség – nem alkalmatlanok vagy rosszak vagyunk a munkánkban, ha így érzünk, csak átlagos emberek! –, és talán néhány további tippet is megtudhatunk arról, hogyan kezeljük.
Tippek a megvalósításhoz:
- Határozd meg, hogy mit, mennyit és kivel osztasz meg! Bátorság kell ahhoz, hogy sebezhetővé tegyük magunkat, és beszéljünk az önbizalomhiányról. Gyakran javíthat a megítélésünkön, ha sebezhetővé tesszük magunkat – ám olykor nem visz előre. Ha a szervezetünk kultúrája erősen versengő, vagy a sebezhetőséget gyengeségként kezeli, fontoljuk meg a munkahelyi megosztások korlátozását. Valamint kerüljük, hogy bizalmas vagy érzékeny információkat fedjünk fel másokról, és csak olyan emberekkel osszunk meg információkat, akikben megbízunk.
- Ha komfortos számodra, kérdezd meg a vezetődet vagy egy megbízható kollégádat, hogy hogyan kezeli az önbizalomhiányt! Nem kell nagy vallomással kezdenünk a beszélgetést. Az 1. pontból kiindulva ne feledjük, hogy néha eredményesebb lehet csupán kíváncsinak lenni.
- Tölts időt a szervezeteden kívüli barátokkal és szakemberekkel! A kívülállók friss perspektívákat kínálhatnak. Amellett, hogy beszélgetünk a kapcsolati hálónkon belüli, jól ismert emberekkel, fontoljuk meg a helyi találkozók vagy online menedzserfórumok felkutatását, ahol az emberek megosztják és megvitatják egymással kihívásaikat.
FONTOS: az önbizalmat sose keverjük össze az önhittséggel.
- Az önbizalom a helyes önértékelésre épül. Az önhittség a sérült önértékelésen alapszik.
- Az önbizalom elbírja az igazságot. Az önhittséget önhazugságok táplálják.
- Az önbizalom nagy mentális erőt jelent. Az önhittség nagy egot.
A cikk az Építőkockákban jelent meg.
KAPCSOLÓDÓ TARTALMAINK:
Mit mondjunk és mit ne, ha támogatni szeretnénk valakit?
© FranklinCovey. Minden jog fenntartva.
További információért a témában, keress minket akár az office@franklincovey.hu címen!
