Ritkán adódik alkalmunk megválasztani a munkatársainkat, és néha olyan emberekkel kell időt töltenünk, akiket nem kedvelünk. Arra viszont hatással lehetünk, hogy hogyan kezeljük a kialakult helyzetet. Még ha a személyes ellenérzésünk meg is marad a másik ember iránt, akkor is ki tudunk alakítani eredményes szakmai kapcsolatot.

Mi lehet a probléma?

Természetünkből fakadóan a harmóniára törekszünk (legalábbis a legtöbben). Emiatt nehezen tudjuk elfogadni azt, hogy nem minden kapcsolatunk felhőtlen, sem azt, hogy néha a nézeteltérés akár egy jó dolog is lehet.
A másik személy felé irányuló negatív érzéseink akadályozzák a megfelelő szakmai kapcsolatunk kialakulását.
Nem a nagy képet nézzük. A személyes problémákkal vagyunk elfoglalva ahelyett, hogy arra törekednénk, hogy eredményes munkát végezzünk.
Tévesen értelmezzük a kulturális, vallási vagy másfajta különbségeket.
A másik fél szakmaiatlan, netalán sértő viselkedésével megnehezíti azt, hogy kialakulhasson egy egészséges munkakapcsolat.

Mit tehetünk ilyen helyzetekben?

1.Találjunk közös pontokat!

Biztos észrevettük már, hogy a sportcsapatokban lévő személyes konfliktusok eltűnnek, ha a csapat nyerésre áll. Ugyanez igaz az üzleti életre is. Mindig lehet találni olyan célt, ami kölcsönösen előnyös mindkét fél számára. Kezdjünk el proaktívan együttműködni azzal, akit nem igazán kedvelünk. Válasszunk egy fontos vagy érdekes projektet, és kérjük meg, hogy segítsen benne. Ha a projekt eredményesen zárul, a másik személy szakmai hírneve is növekedhet, és természetesen javulhat a kapcsolatunk is.

2. A személyes problémák helyett koncentráljunk inkább a munkára!

Nem azért kapjuk a fizetésünket, hogy minden kollégával jóban legyünk; azért fizetnek, hogy a munkánkat jól végezzük. Legyünk egyszerűen udvariasak, pozitívak és szakmaiak! Ezek teljes mértékben elegendőek a munkahelyünkön.

3. Vegyük észre és dicsérjük meg a másik ember erősségeit!

Elképzelhető, hogy már akkor tele vagyunk automatikus negatív gondolatokkal, amikor az általunk nem kedvelt személy belép a szobába. De ha képesek vagyunk gondolatainkat pozitívabb irányba terelni, akkor fogékonyak leszünk az eredményes együttműködésre, és jobban kordában tudjuk tartani destruktív érzéseinket és reakcióinkat.

Üljünk le és készítsünk egy listát arról, hogy mi az, amit becsülünk, kedvelünk vagy tisztelünk a másik személyben. Valaminek biztosan kell lennie – legyen az akár olyan apróság, mint az ízlése a cipők terén vagy, hogy milyen finom kávét tud főzni. Amikor találkozunk vele, idézzük fel azokat a jó tulajdonságokat, amiket korábban tudatosítottunk vele kapcsolatban. A felső vezetők is értékelni fogják azon erőfeszítésünket, hogy a tőlünk eltérő személyiségű emberekkel is megpróbálunk együttműködni (ezt a kulcsfontosságú tulajdonságot a szervezetek gyakran keresik akkor, amikor előléptetnek valakit).

4. Küzdjük le a lehetséges kommunikációs hiányosságokat és kulturális különbségeket!

Ehhez arra van szükség, hogy kilépjünk a saját világunkból, és beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe. Lehetséges, hogy tévesen értelmezünk egy olyan viselkedési formát, ami a másik személy kultúrájában teljesen megszokottnak számít? Például egyes kultúrákban udvariatlanságnak számít, ha a felettesünk szemébe nézünk. Előfordulhat, hogy nehezünkre esik, hogy félre tegyük a politikailag vagy vallásilag ellentétes nézeteinket, vitáinkat?
Vagy mi a helyzet a kommunikációs képességeinkkel? Elképzelhető az, hogy mi csak segíteni szeretnénk, más pedig erőszakosságként értelmezi törekvéseinket? Lehet, hogy a másik fél félreértelmezi a szándékunkat, és éppen erre reagál valami olyasmit, ami bennünk ellenérzést kelt.

A lényeg, hogy tartsunk önvizsgálatot még mielőtt következtetéseket vonnánk le, és változtassunk azon viselkedésünkön, ami okozhatja vagy súlyosbíthatja a kialakult helyzetet.

5. Ismerjük fel, hogy a konfliktus jó dolog is lehet.

Bár nem úgy tűnik, de néha a legjobb szakmai kapcsolatok azok, amelyek kihívást jelentenek számunkra és a vállalatunk számára is. Ha problémánk van egy kollégával, mert például teljesen más a nézőpontunk arról, hogyan priorizáljuk a dolgokat, vagy hogyan oldjunk meg egy adott problémát, akkor ez akár jó dolog is lehet. Végtére is, ha mindig mindenki egyetért, hogy tudnánk tanulni és fejlődni mind az üzleti, mind pedig a személyes életünkben?

Fogadjuk el és tárjuk fel a konfliktusokat, miközben világossá tesszük, hogy tiszteletben tartjuk és támogatjuk a munkatársainkat.
Vigyázzunk, hogy ne kezdjünk el védekezni akkor, amikor más véleménnyel találkozunk, hanem inkább tegyünk fel kérdéseket (valódi kíváncsisággal, ne szurkálódás céljából), és legyünk készek félre tenni az egónkat, büszkeségünket akkor, amikor hibáztunk.

„Erre még nem is gondoltam Attila. Kifejtenéd ezt kicsit bővebben?”

6. Keresd éppen annak a társaságát, akit nem kedvelsz!

Természetes reakció, hogy hátat fordítunk és elmegyünk, amint meglátjuk azt a személyt, akit nem kedvelünk. Próbáljuk ki ennek az ellenkezőjét: kívánjunk neki jó reggelt, köszöntsük mindig mosollyal, amikor meglátjuk, kérdezzük a személyes életéről, és maradjunk udvariasak minden találkozásunk során! Ezek az apró tettek idővel azt eredményezik, hogy a kapcsolatunk javulni fog.

7. Legyünk őszinték!

Lehet, hogy rizikós, de bizonyos esetekben az a személy, akivel nehéz jól kijönnünk, nagyra értékeli majd, ha őszinték vagyunk vele.

„Noémi, úgy érzem, hogy feszültség van közöttünk, és szeretnék ezen változtatni. Volna kedved beszélgetni arról, hogy mit tehetnénk ez ügyben?”

8. Keressünk egy, a munkahelyünktől független barátot vagy mentort, akinek elmesélhetjük a problémánkat.

Ha pletykálkodunk, az nem csak szakmaiatlan és káros a karrierünkre nézve, de tovább ronthatja a már amúgy sem túl rózsás kapcsolatunkat azzal az emberrel, akivel nem jövünk ki jól. Mi van akkor, ha meghallja, vagy ha valaki – elferdítve vagy a kontextus elhagyásával – továbbadja neki mindazt, amit mondtunk?

Ennek ellenére persze szükségünk lehet arra, hogy beszéljünk valakivel a kialakult helyzetről. Ebben az esetben mindazt, ami bennünk van, megoszthatjuk egy mentorral, egy coach-csal vagy egy baráttal. Mondjuk el, hogyan viselkedtek velünk, és hogyan reagáltunk rá. Legyünk annyira őszinték, amennyire csak tudunk. Egy kívülálló, aki most hall erről a szituációról először, értékes visszajelzést tud adni nekünk a történtekről, a hozzáállásunkról és a viselkedésünkről. Talán még arra is rá tud világítani, hogy pontosan miért idegesít minket annyira a másik személy.

9. Vegyük észre, ha lehetetlen kialakítani egy jó kapcsolatot!

Amikor a kollégánk nem hajlandó együttműködni, akkor egy dolgot tehetünk: Koncentráljunk a munkánkra! A jó kapcsolat kiépítése nagyon fontos, de egy veszett ügy miatt nem érdemes álmatlan éjszakákat töltenünk. Ilyen esetben maradjunk udvariasak, és kommunikáljunk világosan a kollégánkkal arról, hogy mik a munkahelyi céljaink, amiket el szeretnénk érni. Röviden, törődjünk a munkánkkal, és nyújtsunk kivételes teljesítményt! Nem éri meg, hogy a kapcsolat érdekében tett erőfeszítéseink a munka rovására menjenek, miközben a másik fél nem is viszonozza mindezt.

10. Extrém esetben jelezzünk a vezetőnknek!

Néha előfordul, hogy akivel együtt kell dolgoznunk, valóban egy „problémás személy”, az is lehet, hogy az illető valódi pszichés nehézségekkel küzd. Senkinek sem kell elviselnie a sértő vagy támadó viselkedést. A helyzet súlyosságától függően célravezető lehet megfontolni a HR osztály vagy egy felsőbb szintű vezető, esetleg mindkettő bevonását.

Legyünk körültekintőek, mielőtt ezt megtennénk. Ha nem teljesen kristálytiszta a szituáció, akkor forduljunk először egy megbízható baráthoz vagy mentorhoz, és meséljük el neki a történteket, még mielőtt a cégen belül vinnénk tovább az ügyet. Ezáltal megbizonyosodhatunk afelől, hogy az illető viselkedése valóban elfogadhatatlan, és valóban szükséges megtenni a következő lépést.