Jó dolog hibázni? „Talán túlságosan ellentmondásosnak hangzik, de mégis igaz lehet, ha megpróbálunk másképp gondolni rá” – mondta Dr. Tchiki Davis PhD. szociológus és munkahelyi jóllét szakértő. Az alábbiakban bemutatja nekünk, hogyan tudunk a kudarcainkhoz való hozzáállásunkon változtatni annak érdekében, hogy ezzel egyidejűleg nőjön a teljesítményünk és a munkával való elégedettségünk is.

„A kudarc nélkülözhetetlen lépés a sikerhez vezető úton” – ez az egyik legelcsépeltebb mondás, amit nagyon sokan ismernek (és egyet is értenek vele), de mégis kevesen értik igazán. Túlságosan absztrakt ahhoz, hogy értelmezhető legyen.

Azt azonban már nem mondja meg nekünk senki, hogyan is lehetne a kudarcainkat az előnyünkre fordítani. Így a legtöbbünk továbbra is fél a kudarctól, és mindent megtesz az elkerülése érdekében. Sokat stresszelünk emiatt, és a kockázat elkerülése érdekében kevésbé merünk innovatívak lenni. Ennek nem muszáj így lennie. Most megtudhatjuk, hogyan tudjuk megváltoztatni a kudarcról alkotott képünket.

---

1. Kezeljük körültekintően az előttünk álló kihívásokat! Koncentráljunk inkább arra, hogy mi sikerülhet jól, ahelyett, hogy azon rágódnánk, hogy mi sülhetne el rosszul!

Vezetőként nagy a nyomás rajtunk. Nekünk kell meghozni azokat a fontos döntéseket, amelyek aztán a vállalat eredményeire, sőt, az emberek életére is kihatással vannak. Ez stresszel jár, amit kezelnünk kell, és ennek a mikéntje jelentősen befolyásolja a saját teljesítményünket is.

Ha ahhoz a többséghez tartozunk, akik fenyegetésként tekintenek a stresszre, akkor az elménkben általában negatív gondolatok fognak ébredni, lerombolva ezzel a magabiztosságunkat: „Ó, ne! Én vagyok a felelős. Mi van akkor, ha rosszul döntök? Mi van akkor, ha a felső vezetők azt gondolják a csapatomról, hogy nem vagyunk elég hatékonyak?”

Azonban ha a stresszt inkább izgalmas kihívásnak tekintjük, aminek a megoldására képesnek érezzük magunkat, akkor hajlamosabbak leszünk ezekre a gondolatokra: „Igen! Én vagyok a felelős. A tőlem telhető legjobb döntést fogom meghozni. Úgy gondolom, hogy a csapatom és én meg fogunk birkózni ezzel a kihívással.”

Ne feledjük, hogy nehezebb a komfortzónánkon kívüli helyzetekben változtatni a gondolkodásmódunkon, tehát érdemesebb először inkább az apróbb, kevésbé ijesztő nehézségeinken keresztül elkezdeni a gyakorlást. Még ha el is érjük azt, hogy ne fenyegetésként tekintsünk ezekre a helyzetekre, a korábbi fizikai reakcióink megmaradhatnak: idegesség, feszültség, gyomorgörcs. De ezek mellett érezni fogjuk a testünkben a pozitív hatásokat is, különösen a szív- és érrendszerünkben, illetve hormonálisan is, amelyek növelik a siker esélyét.

Tippek a stratégia használatához:

• Ha nehéz helyzetbe kerülünk, gondoljuk végig, milyen múltbéli sikeresen leküzdött akadályunk emlékét tudjuk segítségként előhívni. Például egy olyan projekt miatt aggódunk, amilyet még a csapatunk sohasem csinált. Emlékezzünk vissza: Tanítottunk már be olyan alkalmazottat, akinek nagyobb támogatásra volt szüksége? Előfordult-e, hogy rengeteget segítettünk a csapatunknak, hogy egy nagy projekt időben elkészülhessen? Amikor felelevenítjük a múltbéli sikereinket, emlékeztetjük magunkat arra, hogy képesek vagyunk megküzdeni az előttünk álló kihívással is.

• Gondoljuk végig, hogy mik az erősségeink, és hogy azokat hogyan tudnánk felhasználni a küzdelmeink során. Senki nem lehet jó mindenben egyszerre, de valószínűleg van több olyan terület, amelyekben jók vagyunk. Ha ki tudjuk használni ezeket az erősségeinket, akkor kevésbé lesz félelmetes az előttünk álló kihívás is. Például én rettenetesen féltem a nyilvános beszédtől (ki nem), ugyanakkor jól tudok írni. Így hát amikor beszédet kell mondanom, szóról szóra megírom előre az egészet, és addig gyakorolom, ameddig bele nem jövök. Még most sem vagyok rutinos előadó, de már nem félek tőle, sőt, néha már várom is az alkalmakat, hogy beszédet tarthassak.

• Képzeljük el a sikert! Nem véletlen, hogy ilyen sok atléta használja a vizualizációt: ha elképzeljük, hogy jól csináljuk a dolgunkat, akkor az elménket arra hangoljuk, hogy végül valóban jól is teljesítsünk. Ha azon töprengenénk, hogy mi sikerülhet rosszul, akkor az agyunk negatív gondolatokkal lesz tele, megnő a félelmünk mértéke és a bukásunk valószínűsége is. Ehelyett fókuszáljunk arra, hogyan fog kinézni és milyen érzés lesz a sikerünk. Valahányszor felmerülnek bennünk kétségek, térjünk vissza a sikerről szóló gondolatainkhoz.

---

2. Vizsgáljuk meg a múltbéli kudarcainkat, és azt, hogy milyen előnyök származtak belőlük, amelyek korábban elkerülhették a figyelmünket!

Számos szakértő azt javasolja, hogy közvetlenül a kudarc után gyűjtsünk össze minden információt a történtekről, hogy a későbbiekben ne vesszenek el a részletek. Ez hasznos (lásd 4. pont), azonban gondoljunk arra is, hogy ilyenkor még az érzelmi felfokozottság miatt nehéz objektíven reflektálnunk a helyzetre.

Ehelyett számba vehetjük a múltbéli csalódásainkból származó előnyeinket is. Igen, előnyöket. Hiszen valójában minden bukásból hasznunk is származik. A tanulságok segítségünkre lesznek majd a jövőben, de csak abban az esetben, ha hajlandóak vagyunk figyelni rájuk. Ha ezt megértjük, akkor a bennünk lévő félelem is csökkenni fog, magabiztosabbak leszünk, és nyitottabbá válunk az újfajta megközelítésekre is.

Ha elég sokat gyakoroljuk ezeknek az előnyöknek a keresését, akkor egy idő után sokkal könnyebb lesz megtalálni őket, akár már közvetlenül a kudarc átélése után is.

Tippek a stratégia a használatához:

• Válasszuk ki egy múltbéli kudarcunkat, és írjunk hozzá három tanulságot. Például, ha a csapatunk lekésett egy fontos határidőt, tudatosulhat bennünk, hogy beosztottjaink még nem annyira önállóak, mint hittük, és több segítségre, támogatásra van szükségük. Vagy az is elképzelhető, hogy fejlődnünk kell a határidők megszabásában, esetleg a saját főnökünkkel szemben kell határozottabbnak lennünk, ha ragaszkodik a szoros ütemtervhez.

• Kérdezzünk meg általunk nagyra tartott embereket arról, hogy ők hogyan tanultak a saját kudarcaikból. Például a korábbi vezetőm egyszer elvesztett egy egymillió dolláros ügyfelet, ezért aztán elkezdte rendszeresebben vizsgálni az ügyfelei elégedettségi szintjét. Egy munkatársamon az egyik prezentációja után kifogott néhány nehéz kérdés. Most már tudja, hogyan kezelje a kritikát, még akkor is, ha ez nehéz. Ha meghallgatjuk a mentorainkat és kollégáinkat a legnehezebb kudarcaikról, akkor megtanulhatjuk, hogyan tudjuk megtalálni a saját hibáinkból származó előnyöket.

---

3. Legyünk megértőek önmagunkkal szemben, ha valami nem úgy sikerült, mint ahogy reméltük!

Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy nincsen elég óra egy napban ahhoz, hogy a lehető legjobban oldjuk meg minden feladatunkat, hogy minden beosztottunkat a megfelelően tudjuk coacholni, és hogy egyidőben mindenhol ott legyünk. Előfordul, hogy kapkodunk vagy hibázunk. Esetleg olyan új módszert próbálunk ki, amiről kiderül, hogy nem működik. Ezekben a pillanatokban az önmarcangolás káros lehet, mert belső bizonytalanságot okoz, és ez csökkenteni fogja a teljesítményünket. Azonban, ha ehelyett elnézőbbek, megértőbbek vagyunk önmagunkhoz, hamarabb túltesszük magunkat a csalódottságunkon, és a korábbi teljesítményünk is megmarad.

Tippek a stratégia használatához:

• Vizsgáljuk meg, hogyan reagálunk a kudarcra, mert ez segíteni fog megértenünk az ehhez kapcsolódó félelmeinket is! Kérdezzük meg magunktól:

1. Mit érzek: bűntudatot, szégyent vagy azt, hogy mások számára ez kínos?
2. Félek a lehetséges következményektől?
3. Félek mások reakcióitól?
4. Magamra haragszom, vagy pedig másokra?

• A kudarcokkal való megküzdésben nagyon fontos, hogy jól bánjunk magunkkal. Például, ha más emberek reakciója miatt aggódunk, keressük fel egy barátunkat, akivel beszélhetünk az aggodalmunkról. Ha haragszunk magunkra vagy másokra, akkor az erős érzelmeink lecsillapítása érdekében válasszunk valamilyen stresszlevezető módszert, például a testmozgást!

• Bocsássunk meg magunknak, ha hibázunk! Az önmarcangolásnak sosincs jó vége. Ehelyett emlékeztessük magunkat arra, hogy mindenki vallott már kudarcot. Emiatt nem szabad önmagunkat hibáztatnunk, szégyent éreznünk, vagy pedig alkalmatlannak gondolni magunkat. Fontos, hogy tudatosan legyünk önmagunk iránt megértők, támogatók és gondoskodók. Az én egyszerű de nagyszerű módszerem erre az, hogy idézeteket raktam ki a munkahelyemen. A monitoromon lévő cetlin ez áll: „Elfogadom önmagamat olyannak, amilyen vagyok”, az e-mail aláírásom pedig ez: „Ha azt teszed, amit eddig is tettél, akkor azt fogod tudni, amit eddig is tudtál”. Így emlékeztetem magamat arra, hogy jó dolog merésznek lenni, még akkor is, ha nem minden esetben járunk sikerrel.

---

4. Osszuk meg kudarcainkat a csapatunkkal és a kollégáinkkal!

Alapvető berögződésünk lehet az, hogy ha nem mennek jól a dolgok, akkor azt szeretnénk elrejteni mások elől. Elvégre vezetők vagyunk, mi vagyunk a felelősök! Meglehet, hogy mint a legtöbb vezető, úgy mi is azt gondoljuk, hogy ha elismerjük a hibáinkat, akkor gyengének tűnünk.

Ennek az ellentéte igaz, tehát ha nyíltan vállaljuk a hibáinkat, azzal őszinteséget és tudatosságot mutatunk, ami bizalmat és tiszteletet kelt a csapatunkban és a kollégáinkban egyaránt. Ha mesélünk a kudarcainkról, akkor új információkat szerezhetünk másoktól az esetünkkel kapcsolatban, és rávilágíthatnak olyan tanulságokra is, amelyekre magunktól nem jöttünk volna rá. Így a jövőben nekünk és a csapatunknak is jobb eredményeink lesznek.

Tippek a stratégia használatához:

• Legelőször a kisebb hibáinkat osszuk meg! Például azt, hogy nem voltunk eléggé összeszedettek egy meetingen, vagy hogy egy ügyfélnek adott válaszunk kesze-kusza volt, mert siettünk. Mindenképpen tegyük hozzá azt is, hogy mit tanultunk az esetből, és hogy legközelebb mit fogunk másképp tenni. Idővel nagyobb kudarcainkat, hiányosságainkat is meg fogjuk tudni osztani. Egyszer a főnököm elmondta, hogy a vezetőség azzal nyaggatja őt, hogy állandóan késésben van a projektjeivel. Ez egy nagy probléma, amit nem kellett volna elmondania nekem, de mivel megtette, ezért úgy éreztem, hogy én is megbízhatok benne, és őszintébb lehetek vele.

• Kérjünk visszajelzést a hibáink hatásairól! Próbáljuk ki a következőt: „Észrevettem, hogy én…” aztán pedig így folytassuk: „Mi volt a következménye ennek?” Például: „Észrevettem, hogy szétszórt voltam azon a meetingen. Mit gondolsz, ez hogy hatott a csapatra?” Ezáltal új információkat szerezhetünk a hibánk következményeiről.

• Tartsunk megbeszélést minden érintett részvételével egy közelmúltban befejezett projektünkkel kapcsolatban! Használjuk ki ezt az időt arra, hogy végiggondoljuk, mi ment rosszul, és mi ment jól. Keressünk ismétlődő elemeket, és beszéljük meg, hogyan lehetünk a jövőben eredményesebbek! Az ilyen típusú csapatmegbeszélés erősíti a fejlődés kultúráját és azt a szemléletmódot, hogy ha valami rosszul sült el, akkor a legjobb dolog, amit tehetünk, ha beszélünk róla másokkal, keresve a lehetőségeket, hogy hogyan tudjuk legközelebb jobban csinálni.