2024. április 4, By Pintér Timi
7 módszer a stresszes interakciók során tanúsított reakcióink javítására
Még a legkiegyensúlyozottabb vezetőket is olykor próbára teszi mások munkahelyi viselkedése.
A közvetlen beosztottak csak néznek ránk, keresztbe teszik a karjukat, és közönyös vállvonogatásba kezdenek, amikor felhozunk egy teljesítményproblémát. Egy feljebbvalónk felemeli a hangját, behatol a személyes terünkbe és parancsokat osztogat. Egy kolléga többször is megnézi a telefonját, miközben egy olyan fontos projektről beszélünk, amihez szükségünk van a segítségére.
Mindannyian emberek vagyunk. Ráadásul, ha olyanok vagyunk, mint a vezetők többsége, akkor elfoglaltak és szórakozottak is vagyunk, folyamatos nyomásnak kitéve. Előfordulhat, hogy kibökjük az első dolgot, ami eszünkbe jut, emiatt pedig elfajul a helyzet. Vagy éppen megdermedünk, és egy szót sem szólunk, ami ugyanilyen problémás reakció egy vezetői pozícióban lévő személy részéről.
Ezekben a helyzetekben milyen módon menthetjük meg magunkat – önmagunktól?
Legközelebb próbáljuk ki az alábbi tippek egyikét vagy ezek kombinációját:
1. Koncentrálj a helyzetre és a személy nézőpontjának megértésére, ne a reakcióidra!
Könnyen előfordulhat, hogy valakinek a viselkedése annyira feldühít, bosszant vagy meglep bennünket, hogy az első impulzusunk az, hogy vagy megvédjük saját érzéseinket (harc), vagy hátat fordítunk a történteknek (menekülés). Ezek gyakran nem a legjobb lehetőségek.
Ehelyett – soraink rendezése érdekében – forduljunk oda kíváncsisággal és empátiával! Kérdezzük meg magunktól: miért viselkedhet így a másik személy, és vajon mi az, amit nem tudok a helyzetéről? Lehet, hogy egy kollégánk azért hagyja ki a megbeszéléseinket, mert azok rosszul szervezettnek és időpocsékolásnak tartja őket – vagyis, ha emiatt szidjuk le, csak fokozná az ellenállását. Vagy a viselkedésük talán egyszerű dologból fakad, például a megbeszélésünk az egyetlen olyan időpontra van kitűzve, amikor ebédelni tudnak.
Ezután foglaljuk össze, hogy mit vettünk észre, és tegyünk fel további kérdéseket. Például őszintén, nyitott hangnemben mondhatjuk azt: „Mónika, észrevettem, hogy az utóbbi néhány megbeszélést kihagytad X témában. Van valami, amit másképp csinálhatnék a megbeszélés ütemezésében vagy vezetésekor, vagy valami más akadályozza a részvételedet?”
A hatékony beszélgetéshez pedig lásd: 9 tipp a munkatársaink iránti figyelem és empátia építéséhez
2. A találkozást tekintsd lehetőségnek arra, hogy vezetőként (és emberként is) fejlődj!
Egy sikeres vezető elmondta, hogy táblázatot vezetett azokról a nehéz helyzetekről, amelyeket még nem élt át, de szeretne átélni; például amikor egy kolléga elárulja, hogy válófélben van, vagy amikor egy heves vitában közvetíteni kell a csapattagok között. Bár tudják, hogy ezek a beszélgetések fájdalmasak és kínosak lehetnek, mégsem aggódnak miattuk. Ehelyett inkább tanulási lehetőségként tekintenek rájuk, és megfogadják, hogy utána időt töltenek a beszélgetések átgondolásával, hogy jobb vezetővé és emberré váljanak.
Ez hasznos hozzáállásbeli különbség, amely felkészít bennünket arra, hogy amikor ezek az elbátortalanító helyzetek bekövetkeznek, felkészültebbek és nyitottabbak legyünk. Amikor valaki megsért vagy hibáztat bennünket valamiért, amit nem tudunk befolyásolni, ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy „Jaj, ne!”, azt is gondolhatjuk, hogy „Ó, érdekes – ez új tapasztalat számomra, ezért érdemes megjegyeznem.”
És még ha egy stresszes esemény előtt vagy alatt nem is tudjuk ezt a gondolkodásmódváltást véghez vinni, próbáljuk meg utána. A kutatások szerint fejlődésünk során a stresszes múltbéli találkozások sarkalatos pillanatokká alakítása jótékony hatású lehet ahelyett, hogy úgy gondolnánk rájuk, mint „az a rémes időszak, amikor…”. Neheztelés helyett a vezetői szerep legnehezebb részeinek elfogadása csodákat tehet az elismertségünkkel és a karrierünkkel is. Ha jól kezeljük az érzelmileg megterhelő helyzeteket, a kollégák tisztelni fogják a professzionalizmusunkat, és igazi vezetőként tekintenek ránk. Ám ha rosszul kezeljük őket, az azt jelezheti, hogy nem vagyunk elég higgadtak ahhoz, hogy vállaljuk a nagyobb szerepkörrel járó többletnyomást.
3. Mantrázz magadban, ezzel emlékeztetve magad arra, ami a legfontosabb!
Az intenzív érzelmek hatására átélt meglepetés, zavarodottság, félelem vagy felháborodás miatt egész világunk beszűkül. Elveszítjük a perspektívát. Ez pedig gyakran vezet olyan reakciókhoz, amelyeket megbánunk.
Előfordulhat például, hogy annyira elragad a meggondolatlan megjegyzést tevő kolléga kioktatásának rövid távú elégtétele, hogy ezzel tönkreteszünk egy hosszú távú, jellemzően erős kapcsolatot. Vagy a spektrum másik végén talán úgy teszünk, mintha egyetértenénk a felettesünk szörnyű ötletével, mert képtelenek vagyunk szembeszállni vele – és ezzel együtt elveszítjük a hitelességünket is, amikor a csapatunk elé visszük az ötletet.
Ezekben a helyzetekben egy mantra emlékeztethet egy fontos célra, értékre vagy a vezetői stílusunk alapelvére (és Hogyan használd jól a vezetői felhatalmazásodat anélkül, hogy túlzásba esnél című fejezetet, melynek segítségével megteremthetjük az egyensúlyt). Ha nyomás alatt vagy zaklatottságodban ezt ismételgeted, az segíthet egy olyan reakció felé terelődni, amely később jól fog elsülni. A mantra legyen rövid és emlékezetes. Vannak, akik híres idézeteket (pl. Stephen Covey: „Először érts, aztán értesd meg magad!”) vagy aforizmákat (pl. „Tartsd a célt szem előtt!”) választanak. Mások az egyszerű, nyugalomra intő felszólításokat részesítik előnyben (pl. „Maradj semleges!”).
4. Mélyen lélegezz ki!
Az erős érzelmi reakció aktiválja a szervezet „harcolj vagy menekülj!” mechanizmusát. Amikor ez megtörténik, a vér kiszalad az agy magasabb szintű gondolkodásért felelős területéről. A gyíkagyunk veszi át az irányítást, ami megnehezíti a problémamegoldást és a reakciónk racionális, megfelelő és hatékony kalibrálását.
Néhány egymás utáni mély kilégzés lecsillapítja a „harcolj vagy menekülj!” reflexet, lelassítja a szívverést, egyúttal enyhíti azt a stresszt és feszültséget, amit érzünk. A kilégzés arra is kényszerít, hogy belélegezzünk, amit meglepően könnyű elfelejteni, ha kényszerhelyzetben vagyunk! A mély légzést érdemes előre kipróbálnunk, például ha nehéz beszélgetésre vagy napra számítunk (hozd a munkahelyi és magánéletedet egyensúlyba, hogy elkerüld az akaratlan ingerültséget).
5. Udvariasan javasolj szünetet vagy egy olyan napot/időpontot, amikor újra visszatérhetsz a kérdésre!
Nem vagyunk jók az ösztönös válaszadásban? Ez a taktika egyrészt kivon bennünket egy olyan helyzetből, amelyben esetleg olyasmit mondanánk vagy tennénk, amit később megbánnánk, másrészt egészséges jelzést küldünk a másik félnek, amely biztosítja őt afelől, hogy felismertük a kérdés fontosságát, és azt folytatás előtt alaposan át akarjuk gondolni. Egyúttal előkészíti a későbbi, produktívabb eszmecserét is, amikor valamennyien kevésbé leszünk izgatottak.
Például mondhatjuk:
- „Ez egy fontos kérdés, amit szeretnék átgondolni. Mi lenne, ha holnap szánnánk némi időt erre és megbeszélnénk?”
- „Ez sok feldolgozás igényel. Tarthatnánk egy rövid szünetet, hogy összeszedjük a gondolatainkat?”
Hasonlóan járhatunk el, ha bosszantó e-mailt kapunk. Álljunk fel az íróasztaltól, és tegyünk egy gyors sétát, vagy kattintsunk a „mentés vázlatként” gombra ahelyett, hogy elhamarkodottan válaszolnánk. Ezt használhatjuk a megbeszéléseken is, ha egy bizonyos téma felháborodást vált ki a csoportban. Tegyük félre a feszültséget kiváltó témát, és tereljük vissza a résztvevőket a megbeszélés eredeti célja felé. Például így:
„Biztos akarok lenni benne, hogy azt tárgyaljuk meg, amit erre a megbeszélésre terveztünk. Ütemezzünk be holnapra egy kis időt, hogy újra összejöjjünk, és részletesebben megvizsgáljuk az új aggodalmakat.”
Figyelem! A szünetben könnyen előfordulhat, hogy a fejünkben újra és újra lejátsszuk a történteket egészen addig, amikor az már kontraproduktívvá válik. Ehelyett iktassunk be egy korlátozott időblokkot (pl. 20 percet), hogy átgondoljuk a történteket és megtervezzük a hozzáállásunkat, amikor újra összeülünk.
6. Nevezd meg az érzelmeidet, hogy eltávolodhass tőlük!
Ha megpróbálunk megállítani vagy elfojtani egy érzelmet, szakértők szerint a végén nemhogy kevésbé, inkább még jobban ragaszkodunk hozzá. Ha azonban egyszerűen és gyorsan képesek vagyunk tudomásul venni, hogy mit érzünk, akkor megteremthetjük a szükséges pszichológiai távolságot ahhoz, hogy újra az adott helyzetre koncentrálhassunk.
Lényegében az érzelmeinket zárójelbe tesszük: Huh, most dühös vagyok, mert azt gondolom, hogy a közvetlen beosztottjaim tévednek. Oké, ezt megjegyzem. De most arra kell koncentrálnom, hogy megoldjam ezt a problémát.
Vigyázat! Ha a belső hangunk kényszeredetten a saját érzéseinkre és gyengeségeinkre rögzül, akkor lehet, hogy nem tudunk majd újra az adott problémára koncentrálni. Például: Nagyon ideges vagyok. Hű, annyira szörnyű vagyok ezekben a helyzetekben, és annyira nem állok készen erre! Tényleg nyilvánvaló, hogy kiborulok. Ez nem hasznos, sőt: kontraproduktív.
7. Fizikai érzetek megfigyelésével tereld el a figyelmed!
Bizonyos intenzív helyzetekben a fizikai részletekre való összpontosítás – lelassítva a dolgokat és a jelenhez horgonyozva agyunkat – segíthet abban, hogy az adott pillanatban a földön maradjunk, ahelyett, hogy hagynánk, hogy a figyelmünk belső szónoklatba csapjon át arról, hogy mennyire igazságtalan vagy nevetséges a helyzet. A cipő talpán keresztül hogyan érezzük a talajt a lábunk alatt? A székünk karfája milyen az ujjaink alatt? És az arcunkba fújó légkondicionáló?
A mozgás is meglepően hatékony lehet. Tanulmányok szerint a séta segít aktiválni az agynak azt a részét, amelyet a magasabb szintű gondolkodásra használunk. Egy heves vita során megállhatunk, hogy megkérdezzük: „Nem bánod, ha felállok és kinyújtóztatom a lábam egy pillanatra?”
Figyelem! Ha hajlamosak vagyunk a szorongásra, lehet, hogy már a stressz fizikai jeleire összpontosítunk, például a nyakunkon bizsergő szőrszálakra vagy a korgó gyomrunkra. Ezek a fizikai érzések valószínűleg arra késztetnek, hogy azon rágódjunk, mennyire feldúltnak érezzük magad, ahelyett, hogy a földeléssel foglalkoznánk, így ez a tipp visszafelé sülhet el.
Az érzelmeink kezelésével kapcsolatban lásd még A boldogságtréner: 3 mód arra, hogy nagylelkűbb (és boldogabb) menedzser légy című cikkünket.
Megjegyzés: Ha olyan szélsőséges helyzetbe kerültünk, amelyben zaklatást, támadást, diszkriminációt vagy más, jogi következményekkel járó viselkedést tapasztalunk, ne kövessük a cikkben szereplő tanácsokat! Azonnal vonjuk ki magunkat a helyzetből, és kérjünk útmutatást és támogatást a HR-től és/vagy más személyektől!
A cikk az Építőkockákban jelent meg.
KAPCSOLÓDÓ TARTALMAINK:
EREDMÉNYES MEGBESZÉLÉSEK – FranklinCovey kiválóság minikurzus
© FranklinCovey. Minden jog fenntartva.
További információért a témában, keress minket akár az office@franklincovey.hu címen!
Hasonló cikkek olvashatóak a Jhana portálon.
