Ha elég hosszú ideig vagy vezető, egyszer el fog érkezni az idő, hogy el kell végezned a szerepeddel járó legrettegettebb feladatot: egy alkalmazott elbocsájtását.

„Nem lehet elkerülni. Kirúgni valakit szívás, ahogy azt egy vezető egyszer megfogalmazta nekem.” – mondja Tchiki Davis, PhD, társadalomtudós és munkahelyijóllét-szakértő. „Szörnyen fogod érezni magad. És bár ezeket a rossz érzéseket nem fogod tudni csak úgy eltüntetni, vannak stratégiák, melyeket, ha kifejlesztesz, könnyebben megküzdesz majd velük.” – a következőkben ezekre olvashatunk példákat.

Fontos: Ez a cikk nem arról szól, hogyan kell elbocsájtani egy alkalmazottat. A legtöbb szervezetnek erre van külön protokollja, és vannak irányelvei arra, mit kell mondani (és mit nem). Mielőtt cselekszel, mindenképp kérd a felettesed és a HR-csapat segítségét, hogy megtudd, mi a helyes eljárás a cégeteknél!

Természetes, hogy nehéz, ha valakinek felmondanak. De annak sem könnyű, aki ezt végzi. Te is ember vagy, így természetedből adódóan nem akarsz olyasvalamit tenni, ami bánt egy másik embert. Teljesen normális, ha ettől csomó keletkezik a gyomrodban, és az érzés annyira mardos belülről, hogy még aludni sem tudsz tőle.

„Ha ráadásul olyan valaki vagy, aki mindig az emberek kedvére akar tenni, akkor valószínűleg vigasztalni fogod őket, mert azt szeretnéd, hogy az elbocsájtás tényét könnyebb legyen elbírniuk, de ez sajnos nem így működik – hiszen te vagy az, aki azt mondta nekik, hogy nincs rájuk szükség, vagy nem elég jól végzik a munkájukat.”

– magyarázza egy tapasztalt vezető.

Sok mindent számításba kell venned:

• hogyan fog majd menni,
• hogyan fog reagálni a csapatod, és
• hogyan lesz az elbocsájtott személy munkája a jövőben elvégezve

de a saját jóllétedet sem hanyagolhatod el.

A következőkben megosztunk néhány tanácsot arra vonatkozóan, hogyan segítsd magadat minél jobban egy ilyen nehéz időszakban.

---

1. Csökkentsd a döntés közvetítése kapcsán érzett szorongást azzal, hogy felkészülsz és gyakorolsz rá!

Nehéz valakit elutasítani, és nehéz a „rosszfiú” szerepébe lépni. Olykor annyira, hogy vannak vezetők, akik, ha tehetik, el is kerülik a feladatot (például olyankor, ha valaki alulteljesít). Azonban az elkerülés csak azt eredményezi, hogy a szorongás továbbfokozódik.

Számos vezető szerint, ha néhányszor átesel a folyamaton, tudni fogod, hogy mire számíts, és hogyan csökkentsd a stresszt, de a szorongás, melyet érzel, természetes reakció egy ilyen nehéz helyzetben, és sosem múlik el teljesen. Szóval hogyan tehető az egész kevésbé megterhelővé és bénítóvá?

Vázold fel a folyamatot a feletteseddel és/vagy a HR-partnereddel! Ezek a kollégáid amellett, hogy segítenek feltárni a gyakorlati teendőket, bátorítást adhatnak, vagy megoszthatják más vezetők elbocsájtással kapcsolatos tapasztalatait is veled. Az, ha úgy érzed, hogy támogatnak, és hogy kevésbé vagy egyedül, sokat növelhet az önbizalmadon.

Írd le röviden, hogyan fogod elkezdeni beszélgetést! A kezdet a legnehezebb, főleg akkor, ha még nem bocsájtottál el senkit, vagy ha hajlamos vagy elkerülni a konfliktusokat. Érthető, hogy nem szeretnél túl durva lenni, viszont az is fontos, hogy határozott légy. Ez egy trükkös feladat, ezért van szükséged forgatókönyvre. Habár a megbeszélés közben nem fogsz beleolvasni, az, ha leírod, mit tervezel mondani (és egymagadban gyakorlod), segíthet, hogy biztos légy a dolgodban.

Játszd el előre a beszélgetést! Keress valakit, akivel gyakorolhatsz – például egy mentort, HR-partnert, vagy a felettesedet.

„A gyakorlás sokat segít, mert bele tudod magad képzelni az előtted álló helyzetbe. Mivel te is stressz hatása alatt leszel, ha az üzeneted nem elég világos, összezavarhatod az embereket”.

Egyszer egy vezető a következőt mesélte nekem:

„Volt olyan esetem, amikor izgultam, és finomítottam azon, amit eredetileg mondani akartam. Ezután az alkalmazott nem volt benne biztos, hogy el van-e bocsájtva, vagy sem. Ez volt a legrosszabb. Ha többet gyakoroltam volna, és párszor elmondtam volna hangosan, sokkal jobban sikerült volna.”

Kérd meg azt, akivel gyakorolsz, hogy játsszon el néhány érzést, – dühöt, szomorúságot, higgadtságot – hogy gyakorolhasd a reakciódat többfajta érzelemre is.

---

2. Előzd meg, hogy eluralkodjon rajtad a félelem azzal, hogy megtalálod az egyensúlyt a határozottság, a kedvesség és a megértés között!

Ilyen helyzetekben az emberek sírhatnak, dühösek lehetnek, vagy hibáztathatnak téged. És van, hogy a reakciójuk nem igazságos. A valóság az, hogy nem vagy olyan pozícióban, hogy valaki érzésein változtatni tudj. Ehelyett inkább nézz szembe a beszélgetéssel bátran és empatikusan!

Mikor az alkalmazottaddal beszélsz, ne vidd túlzásba az információk megosztását, illetve ne engedd, hogy a helyzet rólad szóljon. Az emberi természet része, hogy amikor olyasmit kell cselekednünk, mellyel kapcsolatban ellentétes érzelmeink vannak, különböző okok felsorolásával magyarázzuk, hogy miért muszáj megtennünk. Bár lehet, hogy ettől a hosszú felsorolástól te jobban érzed magad, ne ossz meg minden részletet az adott személlyel (annak érdekében, hogy megértse a helyzetedet, és ne bíráljon olyan keményen). Ez csak fokozhatja a feszültséget.
Ehelyett próbálj minél tömörebb és világosabb lenni, hogy a helyzet minél kevésbé legyen fájdalmas a másik embernek, és a saját érzéseidet hagyd ki a mondandódból! Ahogy egy vezető mondta:
„Ha azt mondod, Ez nekem is nehéz, valószínűleg azt válaszolják, Ó, tényleg? Azt hiszed, neked nehéz?”

Ne állítsd magad robotüzemmódba! Lehetséges, hogy életbe lép az az ösztön, hogy érzelmileg leválaszd magad a helyzetről annak érdekében, hogy megvédd magad a másik személy negatív érzelmeitől. Egy bizonyos mértékig hasznos stratégia, ha nem engeded, hogy az események túlságosan felzaklassanak. De ügyelj arra, hogy ne kerüld el annyira az érzelmeket, hogy emiatt rideg légy! Inkább mutass megértést a másik személy reakciója felé! Ha elkezd sírni, adj neki zsebkendőt! Ha dühvel vagy hibáztatással reagál, higgadtan hallgasd végig, ismerd el, hogy a helyzet nehéz, majd térj vissza az eredeti mondandódhoz! Ha így teszel, úgy fejezheted be a beszélgetést, hogy tudod, megtetted a tőled telhetőt annak érdekében, hogy jól bánj a másikkal.

Bátoríts másokat arra, hogy lépjenek kapcsolatba az adott személlyel! Bizonyos értelemben – mivel te vagy az, aki az elbocsájtást végzi – te vagy a lehető legrosszabb támasz. Lehetséges, hogy az elküldött személy nem vágyik a támaszodra, vagy nem tudja azt elfogadni. Azonban másokon keresztül is nyújthatsz támogatást számára. Ha valakinek felmondanak, könnyen kirekesztve érezheti magát, a többi kollégának pedig kínos lehet, ha nem igazán tudja, mit mondjon. Ha megkérdezed az adott személyt, hogy örülne-e, ha beszélni tudna minderről a többi csapattaggal, csökkentheted a helyzet kellemetlenségét. Ezután szólhatsz a csapatodnak: „Beszéltem vele ma reggel, és azt mondta, örülne, ha kapcsolatba lépnétek vele.” Egy ilyen interakció lehetővé tétele elősegíti azt, hogy az elbocsájtott személy az elutasítás után elfogadva érezze magát. Emellett a te helyzetedet is egyszerűbbé teszi annak a tudata, hogy van támasza ebben a nehéz időszakban, ráadásul a csapatod is könnyebben fel tudja dolgozni a történteket.

---

3. Együttérzéssel (magaddal és a másikkal szemben is) küzdd le a bűntudatot amiatt, hogy esetleg kárt okozol valaki megélhetésében!

A vezetők sokszor nem tudnak szabadulni attól a gondolattól, hogy elveszik egy személy jövedelmét, vagy negatív hatást gyakorolnak a pályafutására. Ezek valóban komolyan megfontolandó dolgok, de fontos, hogy elfogadjuk, hogy munkahelyi változások állandóan történnek. Ezek a taktikák segíthetnek az eseményt a helyén kezelni.

Emlékezz, hogy a munkádat végzed! Szigorúan fogalmazva egy vezetőnek felelőssége, hogy a csapata jól funkcionáljon, és a rendelkezésre álló erőforrásokból elvégezze a munkát. Amikor elbocsájtasz valakit, az vagy azért van, mert a személy nem hatékony erőforrás (pl. gond van a teljesítményével), vagy azért, mert lecsökkentik az erőforrásokat (pl. céges átszervezés vagy költségvetés-csökkentés). Nem azért küldöd el, mert kegyetlen vagy – a munkádat végzed. Ezért ne emészd magad!

Gondold át, hogyan segítheted az adott személyt a jövőbeli fejlődésében (ha ez a helyzetnek megfelelő)! Amiatt lehet a legnagyobb bűntudatod, ha valaki olyat bocsájtasz el, akiről úgy érzed, nem érdemli meg, például, ha egy pozíció megszűnik, vagy nem illeszkedik az adott személy erősségeihez. Olyan esetben, amikor őszintén meg vagy elégedve egy ember készségeivel és teljesítményével, ajánld fel, hogy írsz ajánlást annak érdekében, hogy segítsd a következő munkahelyre való minél könnyebb felvételét!

Kérj támogatást egy-két közeli baráttól a folyamat során! Az, ha el kell bocsájtanod valakit, különösen elszigetelő élmény lehet, főleg azért, mert a munkahelyeden nem beszélhetsz szabadon a részletekről. Mielőtt megtennéd, kérj tanácsot olyan társaktól, akikben megbízol, és akik már keresztül mentek ilyesmin. Ők milyen hibákat vétettek, amelyeket te el tudsz kerülni? Mit tettek, hogy csökkentsék a nehéz érzéseiket?
Fontold meg azt is, hogy esetleg találkozol egy közeli barátoddal a felmondás után, hogy legyen lehetőséged beszélni valakivel, aki megérti, min mész keresztül, és aki segíthet gyorsabban leszállni erről az érzelmi hullámvasútról!

---