Az angol „bias” kifejezés egy nehezen megfogható, magyarra sem könnyen fordítható fogalom. Magyarul talán a legmegfelelőbb kifejezés rá az „előítélet”, amely valamennyire visszaadja az eredeti fogalom komplexitását. Fontos, hogy a „bias” (továbbiakban előítélet) fogalmát ne mossuk össze a sztereotípiával, a rasszizmussal, a diszkriminációval vagy a szexizmussal.
Az előítélet önmagában nem feltétlenül jó vagy rossz. A lehető legegyszerűbben megfogalmazva:
az előítélet a preferenciáinkat jelenti.
Ha tisztában vagyunk a következő két gyakori tévhittel, azáltal jobban megértjük, milyen szerepet játszik a tudattalan előítélet a munkában.
1. tévhit: Az előítélet mindenképpen negatív.
A lelkünk mélyén mindannyian jó emberként gondolunk magunkra. Ha tehát úgy gondoljuk, hogy az előítélet mindig negatív, és csak „rossz” embereknek lehet, elzárkózunk attól, hogy továbbgondoljuk a témát. Falakat húzunk fel, és azt mondjuk: „Nem gondolom ezt végig, mert én jó ember vagyok, és igazságosan bánok másokkal.” Védekező magatartást veszünk fel.
Ha felismerjük, hogy mindannyiunknak vannak előítéletei, azáltal feloldjuk azt a látszólagos ellentmondást, hogy előítéletesek vagyunk – emellett azonban jó emberek. A kettő nem zárja ki egymást. Pontosan ennek megértése segít minket a fejlődésben.
A munkában nem feltétlenül az a cél, hogy megváltoztassuk az emberek preferenciáit – hanem az, hogy végiggondolják, mi a hatása ezeknek a preferenciáknak, és mi a hatása annak, ha a viselkedésükkel befogadó környezetet teremtenek, amelyben mindenki úgy érzi, hogy bevonják, megbecsülik és tisztelik.
2. tévhit: Ha az előítélet az emberi gondolkodás és agyműködés természetes része, semmit sem tudunk tenni ellene.
Miután felismerjük, hogy az előítélet természetes jelenség, és nem tesz minket rossz emberré, könnyen előfordulhat, hogy nem is szeretnénk változtatni ennek kapcsán. De nem biztos, hogy ez a legjobb út.
Neurológiai kutatások szerint képesek vagyunk mérsékelni a tudattalan előítéletinket – a neuroplaszticitás révén. Miután azonosítottunk egy előítéletet, és megértettük a hatását, „újrahuzalozhatjuk” az agyunkat, hogy új idegpályákat alakítson ki, és megtaníthatjuk magunkat, hogyan gondolkodhatunk és viselkedhetünk másképp.
Ha például az az előítéletem van, hogy az egyik csapattag lusta, így is fogom őt kezelni. Ilyen körülmények között a legtöbben nem fogják a legjobbat nyújtani, ezért a csapattagról való képem megerősítődik, és a kör bezárul. Az előítéletem önmagát teljesíti be.
A neuroplaszticitás révén azonban megszakíthatom ezt a kört. Új idegpályákat alakíthatok ki, amelyek segítségével támogatom és bevonom ezt a csapattagot – amivel alighanem jobb eredményeket és nagyobb hozzájárulást fogok elérni, mint ha lustaként bánnék vele.
Tudatos gyakorlással elérhetjük, hogy a természetes előítéleteink ne korlátozzanak se minket, se másokat. Képesek vagyunk a fejlődésre és a változásra.
2021. november 19-én ingyenes online programunkon beszélgettünk arról hogyan válthatjuk az előítéleteket az előnyünkre.
A BESZÉLGETÉS LINKJE ELÉRHETŐ:
Ha szervezeti szinten is vannak ehhez hasonló kihívásai, akkor keressen minket!
Több ilyet olvasna? Szeretne értesülni a legfrissebb cikkeinkről?
További információért, ha még nem tette, kérje az Építőkockákat, vagy keressen minket az office@franklincovey.hu e-mail címen!
© 2021 FranklinCovey. Minden jog fenntartva.
